Szendrő a feudalizmus idején a viszonylag jó minőségű termőterületekkel, kiterjedt erdőségekkel, folyóvízzel rendelkező, az ország jelentős közlekedési útvonala mellett fekvő, és a tatárjárás után különféle adományokhoz és kiváltságokhoz jutó település nagyon fejlettnek számított.

A kedvező természeti adottságokra épülve - elsősorban mezőgazdasági tevékenység /állattartás, gyümölcstermesztés/ vált jellemzővé a településen. A XIV. században Szendrő, mint vásáros és vámos hely, kereskedelme révén is virágzott. A XIV-XV. században Szendrő és térsége mezogazdaságát a paraszti gazdaságok és az uradalmi, kisnemesi birtokok jellemezték. /A XVI-XVII. században Szendrőben már létrejött a vármegyében egyedülálló hegyközség intézménye./ A mezőgazdaság szerkezete a XVI. századra átalakult. A gyümölcstermesztő és állattartó paraszti gazdaságokat felváltotta a kevesebb szakértelmet követelő árutermelő gabonatermesztés.

Az ipar alapjait a várhoz tartozó katonaság hozta magával. Külföldről behozott iparág volt a XVI.század végén a sörfozés. Emellett jelentős volt a szendrői csizmadiák céhe és a kendertermeléshez, szövés-gyapjúdaróc készítéshez kapcsolódó ruhafestő ipar. /Ennek bizonyítéka a szendrői "Kékfestőház", mely a megye egyik legjelentősebb ipartörténeti emléke./

Már 1659-ben két vízimalom működött Szendrőben, melyek közül egy - átalakítási munkák után - ma is üzemel.

1773-ban vasgyár is alakult a szomszéd községek vasérctelepeinek kiaknázására.
A XIX. század Szendrő községet gazdaságilag föllendítette. Sok iparos, kereskedő lakott és dolgozott a városban. Piaca élénk volt és a Bódva-völgyi vasút 1896-os megépítését követően még inkább gazdasági központtá, kereskedelmi góccá fejlesztette Szendrőt.

Ilyen előzmények után - a Trianoni békeszerződés következtében - a gazdaságot alapvetően meghatározó piaci, közigazgatási, kulturális kapcsolatok megszakadtak, mely a vidék szénbányászatának, a borsodi iparvidék felértékelődését eredményezte.

Az 1945. utáni időszak mezőgazdaságát a földreform, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok megszervezése határozta meg. A már említett közép és nagybirtokokon szerveződött meg az 1950-es években a termelőszövetkezet és az állami gazdaság.

Szendrő történelmi múltja alapján tudjuk, hogy a lakosság megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosította. A II. világháborút követően kialakultak a mezőgazdasági nagyüzemek és létrejött a fémipari feldolgozó üzem is.

A település hagyományos kézműipara a háború után megszüntette termelését, helyüket az ipari szövetkezetek és mezőgazdasági gépállomások vették át. A kereskedelem feladatát az 1948-ban megalakult földműves szövetkezet volt hivatott ellátni.

Ezek a felülről szervezett gazdálkodó szervezetek a jelenlegi gazdasági követelményekhez igazodva átalakultak, ma is működnek és a település gazdaságának bázisait adják.

Ezek mellett egyre nagyobb teret kapnak a társas vállalkozások és az egyéni vállalkozói szféra.
A gazdasági változások egyik alapvető folyamata a privatizáció, mely Szendrő gazdaságát is érintette.

A Mezőgazdasági Kombinát Bábolna Szendrői Gazdasága életében a változást a Bábolna Mezogazdasági Kombinát 1991. január 1-i Bábolna Rt-vé alakulása, majd a Bábolna Szendrői Gazdaság Kft. 1992. december 1-i alapítása hozott.

A Miskolci Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat bezárt szendrői malmát magánszemélyek vásárolták meg és jelenleg Kft. formájában üzemeltetik, hasonlóan a Sütoipari Vállalat szendrői sütödéjéhez.

1992-ben önálló állami vállalattá nyílvánították a budapesti Alumíniumgyár szendrői kirendeltségét, majd egyszemélyes állami tulajdonú korlátolt felelősségű társasággá alakult /ALUFIX-SZEFÉM Kft./.

A városban kosárfonással is foglalkoznak.

Szendrő mellett még ma is jellemző tevékenység a faszénégetés.

A város melletti Ivancsó tanyán bio-tejtermékeket, ízletes sajtokat készítenek.

Szendrő, mint körzetközpont e vonatkozásban ma is kiemelt szerepet tölt be. A KISTÉRSÉG ellátási színvonala nagymértékben függ attól, hogy a városiasodás folyamatában Szendrőben a kereskedelmi és a személyi jellegű szolgáltatások fejlődésében milyen dinamika érvényesül.

A város gazdasági életében a legsúlyosabb problémát a munkanélküliség jelenti. A helyi vállalkozások egysíkúak, tőkeszegények és nem a piaci szükségletekre épülnek. A térség adottságai kihasználatlanok, ugyancsak a tőkehiány és a csekély piaci vállalkozói ismeretek okán.
Legtöbb munkavállalási lehetőséget az önkormányzat és intézményei és ezeknél alkalmazott közhasznú munkavégzési lehetőségek, a kereskedelem, szolgáltatási szféra, valamint a városban megmaradt két mezőgazdasági szövetkezet biztosít.

Erősségek földrajzi fekvés, természeti környezet /a magyar-szlovák határ, Aggteleki Nemzeti Park,Rakacai tó, erdok, / történelmi múlt, kultúrtörténeti értékek, urbanizálódási / minőségi és mennyiségi városiasodás/ folyamatok megindulása dinamikusan fejlődő infrastruktúra, fejlett, térségi feladatokat is felvállaló közintézmény-hálózat /Lásd. Közművelődési Központ, Városi Szociális Szolgáltató Központ, Okmányiroda/térségi együttmőködés, térségi feladatok felvállalása, bővülése fejlődő külkapcsolatok itt élő értelmiség identitástudata, humáneroforrás fejlődése gazdaságföldrajzi adottságok kihasználatlan munkaerő kihasználatlan épületek, olcsó ingatlanárak kedvezményezett térség

Gyengeségek tőkehiány tartósan munka nélkül lévők magas aránya az idegenforgalom, vendéglátás épített, tárgyi feltételeinek hiányossága nagyarányú inaktív, eltartott réteg középfokú, szakképző intézmény hiánya szolgáltatási szféra hiányosságai alulfizetettség, fizetőképes kereslet hiánya az alulképzett, munkakultúrájában, piaci ismereteiben, vállalkozói mentalitásában fejletlen népesség túlsúlya "zsákutca térség", a tradicionális határmenti kapcsolatok folytatásához szükséges határátkelo hiánya jövőkép hiánya fiatalok és az értelmiség elvándorlása vállalkozói szféra fejletlensége nagyarányú cigány lakosság foglalkoztatási és kulturális integrációjának hiánya

 

Lehetőségek Rakaca tó és a vidék természeti adottságaira alapozott idegenforgalom gazdasági, piaci kulturális kapcsolatos újjáépítése a határmenti területekkel az agrárgazdaság ökológiai adottságoknak megfelelo fejlesztése foglalkoztatást bővítő ipari és szolgáltató tevékenységet folytató vállalkozások letelepítése az úthálózat és a közlekedés fejlesztése határátkelő munkanélküliek és fiatalok társadalmiintegrációját segítő programcsomagok (képzés, tehetséggondozás, civil szféra) továbbtanulási lehetőség szövetkezés kis- és középüzemek létesítése, letelepedése

Veszélyek könkormányzat pénzügyi lehetőségeinek további szűkülése a cigány lakosság foglalkoztatási, szociális és kulturális problémái megoldásának országos szintű elődázása, önkormányzatokra hárítása alkalmazott szegénypolitika a tartósan munkanélküli tömegek újra elhelyezkedésének szakképzettségbeli és mentális korlátai nem alakult ki tőkeerős helyi vállalkozói, menedzser réteg a leromlott fizikai és humán környezet nem vonzó a befektetők számára megye társadalmi, gazdasági felzárkózási folyamatának hiánya elöregedés tulajdoni viszonyok rendezetlensége közoktatás helyzete, szakképzés hiánya meglévő értelmiség, szakemberek elvándorlása Az EU csatlakozás kapcsán szigorodó, az itt élőkre többlet terhet rovó szabályozások a mezőgazdaság, ipar, vállalkozás, környezetvédelem, oktatás, stb. területén

 

 

Az utóbbi 5 év színvonalas infrastruktúra fejlesztései jó alapot jelentettek a gazdaságfejlesztési törekvésekhez.

A mezőgazdaságban az állattartásnak látják jövőjét (juh, szarvasmarha, kecske, szárnyasok). Az üres istállók, állattartó telepek még felújíthatók.

A takarmánytermesztés növelésével az elérhető áru takarmány biztosítható. A legelő karbantartás problémáinak tisztázásával, a tulajdoni viszonyok rendezésével a legeltetés is megoldható.

Többféle haszonnal járna az erdősítés, az ehhez kapcsolódó feldolgozóipar fejlesztése. Így a környezet minosége is javul és nem utolsó sorban enyhíthetőek a foglalkoztatási problémák.

Az erdészek a karácsonyfa nevelésben is fantáziát látnak.

A vadásztatás komoly bevételi forrás lehet, de a vadgazdálkodás a jelenleginél jóval több szakértelmet igényel.

A feldolgozóipar fejlesztésének többféle lehetősége adott pl. fűrészüzem, tejfeldolgozás, mézfeldolgozás, kosárfonás, erdei és gyógynövények gyűjtése, feldolgozása.

Az idegenforgalom mint a felemelkedés kulcsa szinte minden fejlesztési programban, tanulmányban megfogalmazódott. Ennek központi eleme a kistérségben természetesen a Rakacai tó, de fontos szerepe van Aggtelek közelségének, a műemlékeknek, a tájképi értékeknek, a háborítatlan természetnek. A szűkebb és tágabb élettér a környezet gondozottabbá, rendezettebbé tételével a szolgáltatások és rendezvények színvonalának emelésével az idegenforgalmi adottságok vonzereje növelhető.

Befektetési lehetőségek iránt a szendrői Polgármesteri Hivatalban lehet érdeklődni.